Világvége hangulat uralkodik az elmében. Előre gyártott, dobozolt világban él, mű kaját eszik, gumicsonton rágódik és kietlen tájakra téved, ahol az emberi értelem, szeretet híján van. Vergődik saját posványában a tudat. Nincs morál, csak lehúzó, negatív energia, ami a spirális forgásának köszönhetően csak egyre lejjebb visz, ha nem ismered fel magadban és magad körül. Az elme réges-régen bezárta magát börtönébe, az ego hű társa, kiszolgálója rabságának. Hiszen mindent elhisz, amit lát vagy hall és nem kérdőjelez meg semmit amit láthatna vagy hallhatna. Az igazi kérdések legbelülről, odabentről, lelkünk legmélyéről jönnek. Van-e még remény, lesz-e még napsütéses ősz, lesz-e virágba boruló tavasz vagy minden elbukik örökre?
A sötét gondolatok elterelhetik a figyelmet a valóságról, a valóságnak pedig csak picinyke szegletét láthatjuk meg ezáltal. Azt a nagyon parányit, amit mi magunk engedünk láttatni magunknak. A világ sok perspektívát kínál a nézőpontokra a Thot-i élet virága, pont ezeket a perspektívákat ábrázolja síkban, virágként térben, a művészet nyelvére lefodítva alkotásként, amit rögtön konvertálhatunk matematikára, fizikára vagy akár pszichoanalitikus megvilágításra is. Négy kör, négy halmaz, a virág négy szirma, ami vagy fedi egymást vagy nem, vagy van közös metszete vagy nem. A szakrális geometria ott van jelen mindenhol a természetben, él és virágzik, ha akarjuk ha nem ott van mindenben. Mindent áthat, mindent megvilágít. Csak maga az ember nem akarja látni a saját sötétségében, hogy éppen hol is tart életének bizonyos szakasza.
Pedig a Thot féle virágszimbólum, az élet virága megadja az önmagadnak felteendő kérdésekre a választ:
1. Kör: Milyennek látom magam?
2. Kör: Milyennek akarom láttatni magam?
3. Kör: Milyennek lát a vlág engem?
4. Kör: Milyennek akar a világ láttatni engem mások előtt?
Ha ezeket a kérdéseket feltesszük magunknak, magunkból kiindulva megtalálhatjuk a virágot szimbolizáló 4 kör középpontját azaz önmagunkat. Ha a köröknek nincs közös metszete, akkor talajt vesztettünk, valahol hiba csúszott a számításba és elrugaszkodtunk a valóságtól. A kérdések egyszerűek és bárkire, bármilyen témában feltehetők. A válasz is megérkezik azonnal, csak pusztán őszinteség szükséges hozzá.
Lássunk egy példát a jelenlegi élethelyzetről, amilben fetreng a mai modern társadalom.
1. Kör: Milyennek látom a világomat ma? A magyarság többsége valószínűleg borulátóan tekint előre a várható életkilátások alapján.
2. Kör. Milyennek akarom láttatni a világomat a körülöttem élők számára? Ha őszintén magunkba tekintünk, mindenki szereti mutatni a szépet, a jót, az üdvözítőt. Az álságos, a hazug, a hamis oldalát elfedve, eltakargatva a nagyvilág előtt. Ebben a kontextusban a nézőpont 80%-ban pozitív kimenetelű kép lesz. A képmutatás a legnagyobb arányban jelenik meg, nem a szó negatív értelmében, hanem az emberi alapminőségben, jellemben.
3. Kör: Milyennek látja a világomat más külső szemmel? Ennek a kérdésnek a megválaszolása, már sokkal árnyaltabb választ takar, hiszen mindenki a saját szemüvegén keresztül lát, azt amit éppen látni akar. Tehát a válasz körülbelül egyenlő arányban lesz pozitív vagy negatív előjelű.
4. Kör: Milyennek akarja láttatni az én világomat a külvilág? Ez a legösszetettebb kérdés, hiszen függ attól is, hogy közszereplők vagyunk-e, politikusok, megmondó emberek, spirituális tanítók, netán tanárok, orvosok vagy éppen aktuális megmentő emberek. Az biztos, hogy a legeslegszebb oldal fog előtérbe kerülni, mert a világ a legritkább esetben sem akarja az árnyékot, az árnyoldalát felfedni.
A fény hiánya a sötétség, a sötétségben pedig nincs szeretet. A szeretet az ami etet, fénnyel táplál és gondozza a lelket. Az a fény, ami szikra képében még ott pislákol ugyan a lelkekeben, de gyakran kimerülni látszik az egymás iránt táplált dühtől, irígységtől, félelemtől, agressziótól, elnyomástól és eltompítástól. Pont az egyetlen lényeges elem hiányzik belőle az önazonosság, a valóság felfedezése, ki is vagyok én valójában? Mit gondolok én magamról? Mit mutatok magamról és mit akar mutatni a világ magamról másoknak? De a legfontosabb kérdés mégiscsak az, hogy a világ hogyan lát engem? Az önvaló, az a belső mag, az önazonosság középpontja ami felé igyekszik minden földi létező hiszen, ez az élet értelme megtalálni és felfedezni önmagunkat. Ha ebbe a csodás matematikai képletbe hiba csúszik, eltorzult, hamis énkép, világszemlélet, eltorzított - irreális látásmód, egoista, magamutogató felfogás, érdek, haszon és elvárások alapján működő társadalmat kapunk. Ami tulajdonképpen leképezte a mai átlagos tudatszintet. Ez nem lekicsinylés, hanem a nettó szándékos lebutítás gyök alatti négyzetre emelésének a hatványozott megnyilvánulása. Mindez a tudatosan gerjesztett félelemben élők túltengésének és fennmaradásának az előretörésével egyenes arányban halad előre. A Thot féle élet virága minden szimbolikát lemodellez az égyéni életet, a családét, a közösségét, a társadalomét, a világét. Csak meg kell találnunk benne önmagunkat, ki hol helyezkedik el benne.
2022.10.10.
Feljegyezte. P. Anita (TAÉ)
Forrás: Thot - Élet virága, Sz.M. szellemi öröksége nyomán csatornázott gondolati üzenet, Albert Einstein: Halmazelmélet a matematikán túl.
Kép forrása:
<a href="https://www.freepik.com/free-photo/world-fire-image-global-warming-environment-remix-with-fire-effect_18833795.htm#query=the%20end%20of%20the%20world&position=12&from_view=search&track=sph">Image by rawpixel.com</a> on Freepik
Ajánlás: Az önfejlesztés szép dolog, de csak akkor ha elég bátrak vagyunk őszinték lenni önmagunkhoz. Ha csak elfedünk, mismásolunk, meghamisítjuk önmagunkat, akkor mit ér az a jellem, amit bizonyítványként kiállítunk önmagunkról. Járhatunk millió önfejlesztő elődadásra, önképző körre, ha sötét szemüvegen keresztül látjuk a világot és az igazi szemfedő csak a saját sírunk lehet.
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.