Az út hosszú volt. Napokba tellett mire ideértem. Közben sötét alagúton haladtam, nehezen jutottam az aranyló fényben úszó kapuhoz. Nehéz volt eljutni odáig, de amikor megláttam már nem tartott vissza semmi sem. Tudom, hogy akiket itt hagytam örökre szeretni fognak. Fényjátékkal telis-tele világ…

Van úgy, hogy a lélek bolyong még egy kicsit, távozása után, nem találja a helyét. Két világ között rekedt. Egyik "lábával" itt maradt, a másikkal pedig még nem érekezett meg fényországba. Az út, amit megtett hosszú, viszontagságokkal teli. A lélek még érzi a fájdalmat és nem tud útrakelni.…

Elvégezte dolgát. Az itt töltött földi idő alatt voltak feladatai amik beteljesültek  és voltak amik nem. Hátrahagyva  szeretteit lépdel tovább egy másik dimenzióba. Ott, ahol a létezés már egy másik síkon valósul meg. Tervezgeti, szövögeti álmát, hogy újra leszülethessen a földi három dimenziós…