Búcsúzik a lélek
Elvégezte dolgát. Az itt töltött földi idő alatt voltak feladatai amik beteljesültek és voltak amik nem. Hátrahagyva szeretteit lépdel tovább egy másik dimenzióba. Ott, ahol a létezés már egy másik síkon valósul meg. Tervezgeti, szövögeti álmát, hogy újra leszülethessen a földi három dimenziós tanuló bolygóra.
A búcsúzás mindig fájdalmas. A teher óriási, ami a lélekre nehezedik. A lélekcsaládok kapcsolódásaik révén kötődnek egymáshoz, ami akár több életen át is ívelhet. A téma adott, a feladatot nem biztos, hogy sikerült teljesen elvégezni. Van, aki idejekorán, jóval a megtapasztalásai által nyújtott lehetőségek megélése előtt távozik a földi létből. Ez méginkább fájó mindannyiunk számára. A szomorúság leírhatatlan. Van aki könnyezik, záporozva zokog, van aki csendben ül és magába roskad. Nem vagyunk egyformák. A megéléseink sem azok. Egy valami azonban közös: a fájdalom. A lélek útrakelése előtt elköszön a lélektestvérektől, arra az időre búcsút vesz tőlünk, míg nem találkoznak össze ismét útjaink. A világ érdekes. Van amikor azt hisszük, hogy a búcsúzás csak fizikai jelenléttel tehető meg. Pedig, ez egyáltalán nem így van. A lélek lát, érez, hall láthatatlan és halhatatlan dolgokat is, ami a külső szemlélő számára talán felfoghatatlan. Nem érti mi történik. A kínban vergődő talán a fájdalomtól beszél félre. Holott nem, csak felveszi a kapcsolatot a jelen nem lévő személyekkel is, hogy búcsút tudjon venni tőlük. Ez egy nem szokványos jelenség. A földi létezés csak a látható és hallható világról szól, pedig az univerzum tárháza jóval tágasabb ennél. Messze túlmutat ezen. A világ ennél jóval több. Kár, hogy a mi jelenünk ezt nem igazán képes felfedni. A segítők, fénytestvérek megmutatják neki a távozónak az aranyló fényben úszó kaput. Az utolsó szavak, elengedések után megtörténik a szív feloldozása. A bántás, a sértés már mincs jelen, bármilyen is volt a kapcsolat. A lényeg nem ez, ennél sokkal magasztosabb. Nem kézzel fogható segítség, egy közös kapocs, a lélektestvérek kapcsolata, ami túmutat a jelen idő síkján. Együtt van velünk múlt, jelen és jövő időben egyaránt. A fájdalom szépen lassan enyhül, a lélek átkerül az új otthonába: fényországba. Néha még visszajár, még kérdezősködik: hogyis volt ez vagy az? Hogyan történt? Jól vagyunk-e mindannyian? De a kapcsolat nem ér véget.
Egy életre belénk ivódik a közös élmény. A fényország már mást jelent számára. A földi ruhát levéve, a test elporlad és a lélek belép az öröklét országába és a szellemen keresztül üzen. Üzen nekünk ittmaradóknak, mindannyiónknak: Köszönöm, jól vagyok. Ne aggódjatok értem! Hazaérkeztem. Itt minden olyan csodás. Nem is gondolnátok, hogy mennyire. A csoda, a fény leírhatatlan, amit mindannyian örzünk szívünkben, lelkünkben.
Egy lélektestvérünk emlékére.
P.Anita (TAÉ)
2022.06.29.
Kép forrása: https://www.freepik.com/vectors/gravestone'>Gravestone vector created by vectorpouch - www.freepik.com
Forrás: Osho - Halhatatlanság című műve nyomán.
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, vagy hivatalos közlése nem engedélyezett.