Szittya harcmodor
Még akár üdvözítő is lehetne a jelenleg felvállalt szittya harcmodort képviselő katonai irányítás. Pár pontosítás azért szükségeltetik a tisztánlátáshoz. Mi a valós szittya gondolkodás mögötti védelmi mechanizmus? Milyen lelkiséget képviseltek anno a katonák és mi áll a mai harcászat mögött?
Két világháború után, a harmadik már javában zajló spirituális háborúban, ami a színfalak mögül kikerülve immár a fizikai síkon is fenyegetővé vált. Fontos tisztázni néhány kérdést. A szittya világban a fizikai erőnlét kiemelten fontos volt. A kiképzés nem csak a fizikumra terjedt ki, hanem a szellemi harcmodor erővonalakkal való használatára is. A lelkiség magas tisztasággal, erkölcsiséggel párosult. A szittya szó eredeti mára nem használt jelentése erős, szikár, ami nem csak a fizikai erőt jelentette. A besenyők lovas, íjász seregével társulva eleink az íjas harcmodort is átvették, sikerrel alkalmazták. A csatákban való nyertesség nem a felfegyverzett lovas seregnek köszönhető pusztán, hanem a szellemi képviseletnek is. Napokkal előre tudták honnan várható támadás, milyen célzattal, fondorlat, csel révén képesek voltak a legnagyobb túlerővel is megküzdeni. A tudati energia fegyvert használó harcosok ellenfeleiket nem ölték meg, legyengítették annyira, hogy az önként, a saját lábán megfutamodva távozzon. Nem hajtották a mindenáron való gyilkolást, nem akasztottak magukra újabb karmát. Mint ahogy a magas szellemi tudással megáldott emberenek sem a revans, az igazságtétel a célja a modern világban, hanem a negatív támadás visszaküldése. Visszacsatolás, ellentételezés, erődemonstráció. Aki ebből nem tanul, az már az ő saját problémája. A visszairányított negatív energia ami eredendően a támadótól indult önvédelemnek számít az univerzumban. Pedig az elszenvedett sorozatos, több éven át fenntartó fizikai, lelki, szellemi támadások éppen elég okot szolgáltathatnának arra, hogy visszavágjon. Az önbíráskodást az univerzum karmával bünteti.
Mi a helyzet most, a jelenlegi kiképzéseken ahol a katonák zsoldért teljesítenek akár külhonban is szolgálatot? Mennyi erő, energia jut a lelkiség, az erkölcs, a becsület táplálására? Mik a kiválasztás legfontosabb elemei a pszichés és fizikai rátermettségen kívül? Vizsgálják-e a katona világnézetét, szellemiségét mennyire hajlamos a felfokozott dühre, agresszióra? Mi táplálja a belső tüzet? Ezen túlmenően a kiképzés miért tartalmaz regulázási, megrendszabályozási elemeket? Miért kell egy katonát betörni, idomítva mint egy lovat megalázni? Az igazi katonai vezetőt nem a kegyetlensége miatt tisztelték, hanem a tudása miatt néztek fel rá. Van lelki tartása, szellemi magaslata és fizikai ereje. Az összes többi: logikus érvelés, következtetés, koncepcionált gondolkodásmódról már ne is beszéljünk. Vajon azok a nemzetek akik katonái a háborúkban a fosztogatáson kívül meggyalázták a nőket és gyermekeket mire számíthatnak a jövőben? Ezek azok a kérdések amire az univerzum az igazságtétele révén megadja a választ. Hibás, elhibázott gondolat a Trianoni revízió, elégtétel a fegyveres vagy békés úton való megvalósítása, hiszen a magyar nemesi, grófi árulók is vastagon közrejátszottak a magyarság területi és népességbeli megfogyatkozásában. Ez nem egy revans kérdése, hanem az ősi meg népnek méltó, erendendően univerzális szerepköreinek a szellemi megtapasztaláson átívelő strukturált megjelenési formájának a visszaállítása. Arra néznek fel a környező országok, akár az elnyomó hatalmat képviselők, akik kivívják a tiszteletet és tesznek azért hogy elfogadtassák magukat szellemi erődemonstráció révén. Ehhez az álságos pártpolitikai szerepvállalásba beágyazott szittya kiképzési mód kevés, ha ellent mond az ősi alapmércének. Ők ugyanis nem mindenáron igaztak le mindenkit, nem véráldozattal teremtete meg Atilla sem Pannoniát. Az uralomra törekvő népek önmaguktól hódoltak be, látva az igen magas szellemi erőt. A birodalom széthullása is csak azért következett be, mert letért Atilla a szellemi útról. Nem kapott tovább az égiektől támogatást. Ezért tudták Ármány képviseletében meggyilkolni.
Amit most a magyar pártpolitikai vezetés és hadseregben lévő vezérkari képvisel az álságos, képmutató és fenntarthatatlan. Az ország széthullásához kínai vagy amerikai gyarmati létben jobbágysorsba való behódoltatáshoz vezet. Az elnyomó hatalom az egykori behódolást ma már megvezetéssel, lefizetéssel, kényszerítéssel, zsarolással társított behódoltatásként műveli. Így lettünk a besúgók, árulók, ügynökök tízezer számú országa. Ebben a légkörben, tisztújítás és megtisztulás nélkül lehetetlenség nem hogy a jólétet, de még a magyar államiságot is fenntartani. Elveszett, letűnt a magyar virtus, acélozottség, tisztesség ősi hazafiság és nemezeti öntudat. Amint a világ folyamatos tudati ébredése elér egy bizonyos szintre, az a hazugságcunami ami lehull az Ármány oltárán magával rántja a Trianont éltető, fenntartó és megalkotó birodalmakat. Ehhez nem kell sok erőforrás, csak pusztán tiszta tudat, akarat, egyezség és összefogás, hogy a magyar nemzet kilábaljon ebből a megszégyenítő hazaárulókkal való álságos, áldemokratikus szégyentelen világból. A hazaárulók ugyanis nem képesek már sokáig fenntartani álcájukat, bármilyen jól is beépültek a pusztítás és Ármánykodás nem tarthat örökké.
A szittya vér ott csörgedezik az igaz magyar ereiben, de nem úgy ahogy a mai katonai vezérkar elgondolta. Messze áll attól az elképzeléstől, amit ők akarnak. A katona aki valóban tenni akar a rá és családjára váró pusztulás ellen nem zsoldért vállalja a megtisztelő feladatot, hanem tudja hogy ez az egyetlen esélye a túlélésre. Tudja, hogy elhivatottsága célhoz ér, mert létezik még rajta kívül olyan 149 bátor ember aki mindent megtesz a jogfosztottság helyreállításáért. A kiválasztás folyamata pedig rajtunk embereken is áll. Lássuk meg az álságot, a lehúzást, a befolyással való visszaélést, az elnyomási-, leraulási szándékot. Aki nem ezt képviseli pedig tisztítsa ki magából a társadalom. Az egykori tömlöcök tele voltak, az árulók életét meghagyták ha nem volt képes arra sem hogy elmeneküljön. De a börtönsors nem az a börtönélet, ami a mai luxus körülményeket kivívó jogi bürökrácia dicsfényébben elérhető. Ez a múlté, ez nem jár az árulóknak. Azt kapják élelmül, amit önmaguk megtermelnek maguknak egy zárt világban és nem a nemzet nyakán élősködnek még a büntetésvégrehajtási intézetekben is. A mai magyarországon egy elítélt rab időnként nagyobb szabadságjogokat élvez, mint az elvileg szabad társaik. Ez nem igazságos sőt elfogadhatatlan. Nincs szükség tömeges mészárlásra, véráldozatra, de fontos a szerepkörök tisztázása. Ki, mikor, mit követett el és miért szükséges felelnie a jövőben.
Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)
2023.06.06.
Forrás: Thot - Hadászat, Aekchnaten fáraó - Harcoljunk, Meritaton - Szellemi hadviselés, Voltaire - A szellemi és erőfölény, Rousseau - Ki a szellemharcos? Belaver - A folytonos idő harcai, Kassák Lajos - Atilla és kultúrája, betyár szittya harcosok című tudati lehívások nyomán.
Kép forrása:
https://www.freepik.com/
Kapcsolódó bejegyzés:
https://panitavers.blog.hu/
Ajánlás: A betyár sereg a huncutságáról, elhivatottságáról, magasfokú küldetéstudatáról volt híres. Ápolták és folyamatosan fenntartották a kapcsolatot a szellemvilággal. A begyárbecsület szavunk is innen, ebből az időből származik. Mára sajnos elenyésző számban vannak művelői. (Részlet Kassák Lajos - Atilla és kultúrája, a betyár szittya harcosok művéből, tudati lehívás)
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. A bejegyzés közzétételét követően beírt módosításokért, lejárató szándékú hibákért nem vállalok felelősséget. Minden cikknek megvan a hivatalos másolata, ami bizonyíték erejű. A másolás és hivatalos közzététel nem engedélyezett.