Mit hoz a holnap?
Hang nélkül jövő settenkedő, lopakodó sötétségbe burkolt felhő eltakarja álcájával a napot előtted.
Az éltető fényt mert bezár, bebörtönöz.
Gúsba köt a félelem, a lehetséges baljós jövő.
Ármány, koholmány, ez mind semmi fegyer a lélek iszonyatosan fájó félelmeihez képest.
De az igaz lélek bezárva is képes virágozni.
Szirmot bont, tudja a fekete sereg egyszer elillan, mint a kámfor.
Támadna akár a vérrel is ha kell, nem szól csak némán lesújt.
Igazságot képtelen adni mert csak a földi pokolból feltörő mocskot árasztja szét.
Széthinti amin a dögevők lakmároznak: Na tessék! Kellett ez neked? Így jártál!
A sunnyogó, néma, lapító behódoló lefizetett pribék, a lehallgató ismerős,
a megfigyelő barát mind az árulók seregét gyarapítják.
Hullanak, mint a legyek szép sorban egymás után.
Az élősködők egyszer csak rájönnek rajtuk is élősködtött valaki, csak nem tudtak róla.
Őket is elárulták és palira vették, csak az a bizonyos szemellenző kizárólag pénzt mutat.
2023.05.11.
P. Anita (TAÉ)
saját vers
Kép forrása:
https://www.freepik.com/
Ajánlás: Állj ki az igazadért! A bátorság manapság nem menő, mert ha behódolsz talán megúszod. Talán nem, de lehet te is sorra kerülsz egyszer az éhezők viadalában, csak immár a puska másik végével állsz szemben.
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.
