A boldogság ideája - 2. rész
Az élet értelme a boldogság keresése. Hiszen alapvetően nem szenvedni születtünk a földre. A megtapasztalások amik a karma és darma együtthatóin alapulva érnek bennünket a fizikai megtestesülésünkben is pontosan ezt a célt szolgálják. Felismerni azt ami helytelen vagy kevésbe jó és kiváltani a megfelelővel. Sikerül vagy sem egy életszakasz vagy életút során az már az univerzum szempontjából részletkérdés. Hiszen az idő végtelen és számtalan mennyiségű leszületés során van lehetőségünk fejlődni és beteljesíteni a lélek által kitűzött célokat.
A gyermek felhőtlen boldogsággal, örömmel tekint a jövő elé jó esetben, ha az általa megélt lehetőségek is ezt nyújtják számára. Felnőttként már sokkal árnyaltabb a helyzet. Tanulunk, munkát vállalunk, vállalkozunk valamire, ami révén reméljük a boldogulásunkat és egyben a boldogság forrását is. Lépkedünk fel és le a lépcsőkön, de az is lehetséges, hogy soikáig egy helyben toporgunk és az életünk eseménytelen, szürke és fakó. Időnként parkolópályára tehetnek bennünket, te most kimaradsz a játékból x számú körön keresztül. Az életet adta fennforgás ezáltal átalakul és a sors kegyeltjéből könnyen kegyvesztett lehet bárki. Amíg dolgozóként ki milyen elánnal, de letesz valamit az asztalra, amit a munkájáért kap cserébe hívjuk azt most nemes egyszerűséggel javaknak. A körből kimaradók pedig nem végeznek érdemi munkát, azaz nem építik a gazdaság fogyasztásra épülő motorját. A kommunista ideológia szerint: " Aki nem dolgozik ne is egyék!" Ezt a Lenini mondást mára már elfelejtettük. A tőkés, kapitalista ideológia kiméletlenül kivégezte a Marxista eszmeiségen alapuló: szabadság, egyenlőség, testvériség ideológiát. A munka nélkül maradt ember pedig azon kívül, hogy hoppon maradt, elértéktelenedik. Maga a társadalom tekint rá úgy, hogy ő már nem számít, hiszen nem termel. Ez a külső elértéktelenedés belülről is megmutatkozhat: nem vagyok elég jó, nincs rám szükség, felesleges vagyok. A meg nem keresett pénz hiánya pedig tovább erősíti ezt a belső folyamatot. Ez a cél lobog a lelki szemek előtt: munka. A munkát pedig egyenlővé tesszük a boldogság fantomizálásával. Fordul az idő kereke és a régóta taposómalomban élő, örlődő ember elveszti a lelkesedését, a megújulás, újdonság keltette varázst a munka iránt. Belefásul, belesavanyodik, közömbös lesz. Az életuntságába befeszül a berögzöttség. Megnő az idő, a szabadon töltött tevékenység iránti igénye. A boldogság érzetet gondoaltban az idővel azonosítja. Mindkét típusú ember a boldogságot keresi, hiszen eredendően szabad léleknek születtünk egyenlő eséllyel és feltételekkel csak az idő vaskerekébe rozsdás szög keveredett. Megrekedt benne és két szót fogva tartott: szabadság, egyenlőség. A harmadik is soron következett kicsit később, amikor a Lenin-i naiv eszme azt az elképzelést latolgatta eredendően minden ember testévre, embertársa a másiknak. Ebből kiindulva pedig lényegi eleme a támogatás, segítségnyújtás azaz a feltételen szereteten alapuló testvériség. Ez az ideológia akár működőképes is lehetne, ha az ősgenezis gender ideológiája másképpen alakul. Ahogy a faj jellegzetességeit meghatározó jellemző genetika, így a kutyából nem lesz szalonna mondás egyértelműsít. Az alapvető viselkedésminta, karakterjelleg bizonyos genetikájú fajoknál fajsúlyos, meghatározó. Az egyik inkább hajlamos az elfogadásra, a behódolásra, a másik pedig genetikájában hordozza az elnyomást, leuralást, zsarnokságot. Van mit helyrehoznia az ősgenezis kapcsán Aekchnaten fáraó magyarországi reinkarnációjának. Nem kis feladatra vállalkozott a leszületésével, hiszen anno a fajok egyesítése körüli hibájával megteremtett egy világméretű problémát, amit jelenleg is élünk. A szándék nem feltétlenül volt rossz, a kivitelezés viszont hibás, mert a békére törekvés szándéka bizonyos karakteriszkájú fajoknál lehetetlen. (Egyes magukat véleményformáló lelki tanítók ezt a hibát Thot-nak, a bölcs tanítónak tulajdonítják tévesen) Ha nem az ősgenezis által, akkor egyéb formában törekedtek volna leuralásra. Még mielőtt népekre irányuló általánosítással élnénk és elkezdenénk okolni a nácikat, a zsidókat, kommunistákat szükséges leszögezni, hogy nem erről van szó. Hiszen korlátlan számú leszületésünk révén lehet többször voltunk zsidók és éltünk a kommunista rezsim kiszolgálójaként is. Felesleges szájkarate ennek az egyértelmű tévútnak a leképezése. Csak egy dologra jó a viszálykodásra. Addig amíg, az ősgenezisben résztvevő fajok genetikáját és annak külső megnyilvánulásra ható összetételét nem tudjuk pontosan, távol kerülünk a megoldástól és a valóságalapú látástól is egyben. Pontosan ezen bukott meg a kommunista kizsákmányoló, elnyomó rendszer is a testvériség ideával, ami eredendően működésképtelen. A rendszer akkor és korábban is illetve jelenleg is kinevelte az elnyomást képviselőket, akik jelenléte lehetetlenné tesz mindenféle megvalósulást. A materialista pénz és tőke irányelvén alapuló gazdasági rendszer kiépítése pedig végérvényesen meghatározta a földi létünk három fő alappillérét: idő, pénz és boldogság. Ha van időd kereshetsz pénzt, hogy boldog legyél. de kérdés mi ad neked örömet az életben? Csak a munka? És hol marad az az idő amit a szabadidős tevékenység révén vagy képes boldog percekben, órákban megélni. Akkor viszont nem keresel pénzt. Erre mondja az a mai társadalom azt: boldog, örömteli lehet annak az élete, aki a hobbijának él. És mi a helyzet akkor, ha az ember időt, talajt vesztett és már nem látja a pénzkeresés mögötti értelmet az életben. Ez a hármas egységbe, geometriai térszerkezetbe foglalt háromszögben lévő paradoxon megöli a lét alapvető értelmét. Olyan keretbe szorítja, ami a taposómalomból való kilépést nem teszi lehetővé.
Küzdj és bízva bízzál! - jött erre az újabb Lenini eszmeiség. Valóban ha a hited elveszted, akkor hiába a pénz mert a boldogság eredendeő alapja nem a pénz. Ez a csapda amibe a mai modern kor került. Belelépett a gondokba és ott vergődik benne. Szorult helyzetben van, mert azt hiszi véges az idő és még több pénzt akar keresni. Ki harácsolva, ki mérsékelten a saját tempójában. A boldogság illuziója lebeg a szemei előtt, mint a tovaillanó lepke. Egy pillanatig boldog, amíg meg nem találja a következő virágot, amin megpihenteti szányait. Kerget agy álmot, amit igazából sohasem érhet el. Mert az álom amit keres belül van, a belső forrásodból táplálkozva élheted meg. Azt pedig úgy hívják belső örömforrás. (belső nap) Ez nem függ sem az időhöz, sem a pénzhez köthető tényezőktől. Számos kérdés ami felvetődik az anyagba ragadt ember gondolkodásmódjának megváltoztatása révén múlik csupán.
Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)
2023.03.02.
Forrás: Voltaire - Mi tesz boldoggá? Rousseau - Mitől lehetek boldog? Thot - Boldog és boldogtalan, Aekchnaten fáraó - Jó ha mindig boldogtalan vagy? Meritaton óegyiptomi hercegnő i.e. 35 ezer évvel ezelőttből - Az élet értelme, Belaver - Ki a boldog? Lenin - A lét értelme: szabadság, egyenlőség, testvériség című tudati lehívások.
Kép forrása:
https://www.freepik.com/
Kapcsolódó bejegyzések:
https://hu.pinterest.com/pin/
Ajánlás: Légy szabad! Ne függj semmitől és senkitől, akkor az egyenlőség elve alapján képes leszel úgy bánni másokkal, mint felebarátoddal, tesvéreiddel. (Ivan Iljics Lenin - Jótétemények)
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.
