Nemzeti hitelesség
Mitől lesz valaki hiteles? Csak azért mert jó a kiállása, népszerű vagy mert sokat ígér és igyekszik olyan arcot mutatni a világnak, ami hihető? Mi az az általánosan elfogadott nézőpont, aminek az emberek bedőlnek? Erre tendenciózusan harap a politika. Markába zárja, fogjul ejti az óvatlan áldozatokat és rabként tartja őket mindaddig, amíg szembe nem kerülnek az önmaguk és a világ valóságának metszetével.
Ha csak és kizárólag szűklátókörúen szemléljük a világot, akkor ne csodálkozzunk azon, ha a felettes érdek dróton rángat, mint valami pincsi kutyát. Most éppen ez a szervezet (Európai Unió) vagy ember (Soros György, M.Z.P.) esetleg emberek közössége (migránsok) netán valami háttéresemény (háború) okoz hibát, válságot a működésben. A valóság sokkal árnyaltabb képest fest. No nem a fekete vagy szürke valamelyik árnyalatát keressük, hanem a tiszta, kendőzetlen fehérét, amit a valós nemzeti érdek óhajt. Vajon képesek vagyunk meglátni a színárnyalatokat vagy csak azt látjuk kizárólag, amit a felettes érdek láttatni akar? De hol van ebben az egyéni érdek és a nemzeti érdek elegye? Az univerzális érdekről meg már ne is beszéljünk, az olyan messze került tőlünk, mint az egyszeri embertől a zabkása, mert vagy a pénze fogyott el vagy nem volt kapható a boltban.
Az egyén hisz és remél mindaddíg, amíg az ígéret megvalósulásának minimális esélye is érezhető. Mi történik akkor, ha minden remény szertefoszlott és az elpufogtatott szlogenek is megfakultak. Üressé váltak a sokat skandált rigmusok. Hiteltelenné vált a garnitúra, cserére vár, mint az elnyűtt ülőgarnitúra a nappaliban, amit az idő vasfoga befogott. Elvesztette imázsát, lehet az image, a név, a gyártó, kreáló valamikor sokat ígért és nagyon hazafinak, nemzetinek vallotta magát. Ahogy azon a bizonyos inzultációs kérdéskörön, kíváncsiskodáson belül is elhangzik. Minek vallja magát? Nem mindegy! Nem az számít, ahogyan érzek? Mi van akkor, ha kreálok egy új kategóriát: nemzeti és innentől kezdve én már csak nemzetiesen vagyok képes magyarkodni. Az igaz, hiteles magyarkodást már csak nemzeti formában teheti meg a magyar, mert aki ettől elér az már hitelét vesztette. Letért az útról, a nemzeti útról. Arról az útról, ahova ugyan rálépett valaha, de a kilóméterkövek számlálásánál célt tévesztett. Az útirány elnemzetiedetlenedett. Így lett hát a nemzetiből megdicsőült nemzeti káröröm. Mert, mint tudjuk a legszebb öröm bizonyos embertípusnál mégiscsak a neked se sikerült pajtás, akkor mit magyarkodsz?
Ha nincs nemzeti, akkor nincs hitelesség, nincs támogatás csak elveszett, elköltött pénz. Az érdek, a felettes érdek az úr, aki megmondja te innentől már nem lehetesz csak kis úr. Ez a politikai imázsolás, amit el lehet bitorolni akár több nemzedéken át. Mindaddig, amíg az egyén érdek jobbnak látja eltolni a nemzeti érdek szekerét a családi érdekkel szövetkezve egy békésebb, boldogabb, szebb jövő felé.
Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)
2022.11.26.
Forrás: Thot - Tisztázások, Voltaire - Állam- és jogelméleti kérdések, Rousseau - Állampártoskodás, Aekchnaten fáraó - Tényállás című művek alapján.
Kép forrása:
https://www.freepik.com/free-vector/hungary-representative-elements-collection_1155263.htm#query=hungary&position=0&from_view=search&track=sph?log-in=google
Ajánlás: Az, hogy az egyén minek vallja magát legbelül szíve joga. Persze a felettes érdek rendelkezhet illetve meghatározhat dolgokat, de mégscsak az egyéni és családi érdek az úr, hiszen nélküle a felettes érdek is csak kiüresedett és elveszett érdek bitorló szervezet. (Voltaire)
Kapcsolódó bejegyzések:
Kapcsolódó bejegyzések:
https://panitavers.blog.hu/
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.
