Repkedő milliárdok
A pénz jön és megy. Ez a dolga, áramlik. Folyik, mint az életenergia. Ha nem így lenne, akkor nem lenne lehetőségünk az ikszelgetős játékban résztvenni. Hiszen honnan máshonnan értesülhetnél róla, ha nem az általában közpénzből fizetett média különböző forrásaiból. Nem tudnád, hogy négy évente jelenésed van egy urnánál, ami lehet éppen a saját és nemzeted sírját jelképezi szimbolikusan már évtizedek óta, amióta azt hisszük, hogy van választásunk. Hogy éppen merre fordul a mérleg nyelve a felettes érdek úgyis meghatározza, akár van metszete az egyéni érdeknek akár nincs a virtuális világ matematikai képletében. Ez a végeredmény szempontjából már réges-régen irreleváns.
Addig marad a politikai sárdobálás és karaktergyilkosság: ki csalt, ki hazudott vagy éppen ki lopott többet. Valóban létezik olyan politikai vezető egyéniség, akinek mindennapos ténykedése mögött 0,1 százaléknyi, azaz szemernyi jótett sincs, csakis kizárólag számítás, megvezetés, lehúzás és átverés? Ha így is lenne, akkor ez a matematika univerzálisan kifejezhető bukása is lenne egyben, hiszen a jogkör betöltése bizalmi alapon működik még abszolút többségi vezetés esetén is. Ez a bizalom makacs dolgog még akkor is ha legitim a felállás, mert hiszen az emberek tudatába elültetett víziók, a tele-vízió készülékek (telepatikus vizionálás) vagy egyéb multimédiás eszközökön keresztül képes a legmesszemenőbben elrugaszkodott valóságot teremteni a közéletben. A felettes érdek ütközik az egyéni érdekkel, a végeredmény pedig nem más mint egy kisváros folyamatos, napi szintű, állandó szembenálló feleinek a tudatos, szándékos hergelése. A valóságról átfestett kép az elvakult, elvetemült időnként érdek alapú irományokban nyilvánul meg, ami hosszú távon nem kifizetődő egyik félnek sem. Mire a következő urnázós játszma elindul a felek elfáradnak a római arénát imitáló virtuális küzdelemben. Elpufogtatják a politikai lózungjaikat, újakat már nehéz lesz kitalálni és üres, unalmas, semmitmondó hírbombákkal pedig nem érdemes lövöldözni. A kifulladás veszélye azért is ártalmas, mert a közélet olyan mértékű zuhanórepülésbe kezd, ami az állóháborúnak ágyaz meg mindkét harcos fél oldalán.
Az emberek nem háború és béke között ikszelgettek. Nem üres szlogeneket kértek, hanem nyugalmat, együttműködést, acsarkodás és vádaskodás nélküli tiszteletteljes párbeszédet. Ha a közéleti emberek pedig pártoskodásmentesen, pártatlanul és helyiértéken való közlés szintjén teszik meg mondandójukat, akkor a nyugalom valószínűleg helyreáll még az anatagonisztikusnak látszó ellenfelek között is. A tényleges fegyverszünet megköttetik végre és nem óvodás szinten fújkálnak a másikra, mert nem az én akaratom érvényesül éppen. Elfogadom, hogy a játékból most egy picit vagy esetleg tovább is kimaradhatok. A játék felnőttes verzióba csap át és idővel megkapják a felek a közéleti érdemjegyet az urnázós nézőktől, hogy megtanulták a leckét, magasabb osztályba léphetnek.
Saját gondolatok.
Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)
2022.11.12.
Kép forrása: https://www.freepik.com/free-photo/elegant-director_5399559.htm#query=politician&position=1&from_view=search&track=sph
Ajánlás: a szellemiség mögött érdekes összecsengés, összhang húzódhat meg időként. Látszatra lehet egy személy mást takar, mint amit a világ el akar hitetni róla. A valóság tükrét beszennyezte hamis festékkel Ármány.
Kapcsolódó bejegyzések:
https://panitavers.blog.hu/
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.
