Az önérzetességtől az Istenemberi mivoltig
Az önérzet leginkább bontva értelmezhető. A magyar nyelv segítségünkre siet ebben az érzet, mint lelki megnyilvánulási forma a visszaható névmással összekapcsolva: ön, mutatja meg az irányultsági szándékot. A belfelé figyelés pedig ráirányítja a figyelmet a folyamatokra. Hogyan érzem magamat? Mik azok a mozgatórugók amik meghatározzák a saját magammal kapcsolatos érzéseimet? Ebben az érzéscsomagban jelen van egészen jól, határozottan, kontúrosan definiálható része a saját belső világom és az évek során arról kialakított önképem, képmásom, azaz önmagam megítélése. A kevésbé meghatározható rész a külvilág (család, barátok, társadalom) megítélése, visszacsatolása. Ennek a két elegynek a meghatározott mértékű része alkotja meg az önérzet alapjait. Kinek kevesebb, kinek nagyobb önbizalom jut osztályrészül, ez függ attól is hogyan nevelkedett, milyen családi mintát kapott és mit hordoz a szívében az őseitől (archetípusok), transzgenerációs mintázatok, régmúlt idő (előző életbeli) feldogozatlan események, sebek, fájdalmak. Az önérzet ennek alapján az emberben lehet a maximálisan érzékenytől a legkevésbé sem kibillenthető formátumig. Mégis mi az ami szabályozza az önérzetet és hogyan kapcsolódik egyéb lelki folyamatokhoz?
A társadalom megítélése sok tekintetben, többnyire a negatívumot sugározz: nem vagy az orvosilag előírt keretrendszerben egészséges mértetű külsőben, azaz elhízott vagy. Túl kicsi, fiatal vagy tapasztalatannak ítélnek egy bizonyos munkára. Vagy éppen az ellenkezője: már megetted a kenyered javát, idős vagy nem elég tempós, terhelhető erre a feladatra. Ez és még számtalan más esetet sorolhatnánk amivel egy fiatal és és felnőtt egyaránt szembesül. A társadalom a negatív hírek fő fogyasztójává lett kondícionálva. Ha megtekintjük a média híreit elvétve kapunk belőle pozitívat. A negatív kiáramlás a kollektív térben összegyűlve további negatívot generál, mindaddig amíg az óriásira dagadt lufi ki nem durran. Ez a lufi egyéni szinten lehet egy sértődés, elvonulás, visszafogottság, szemérmesség, netán prüdéria vagy akár szégyenlősség megnyilvánulása is. A mértéke és intenzitása attól függ az egyén éppen milyen tanulófolyamatokon megy keresztül. Képes-e azokat felismerve beazonosítani vagy belesüpped a negatív érzés ingoványos talajába. Mivel az univerzális tanítás ilyentén formán való kinyilatkoztatása elég nehezen felismerhető, így a továbblépés sem egyszerű. A legtöbbször benne felejtkezünk a pillanatban. A társadalom pedig ha nyújt is ebben segítő kezet szintén kirekesztő, elkülönítő, végletes esetben pedig ítélkező. Az ítélkezés mögötti világ további sebeket, lelki szinten is érzékelhető nyomokat hagy. Ennek feloldása adhat igazi gyógyírt a problémára. A gyógyulás lélek szinten vezet végleges, látható eredményre. Hiszen ha az apró sebeket hagyjuk elhatalmasodni és felgyülemleni a lélekben, akkor az egy idő után kivetül a fizikai síkra is, betegségek, testi tünetek formájában. De még akkor sincs minden veszve, mert a tudat a szellemen keresztül képes üzenni és megálljt parancsolni a roncsoló folyamatnak. Pontosan erre jött létre az ego négy alap pillére: felettes én, alattas én, gyermeki én és felnőtt én. Ebben tud a belső hangon keresztül (belső hallás, érzékelés mentén) partnere lenni a szellemnek. A tudat átkonvertálja a léleknek a kapott infót, amit lelki és/vagy fizikai gyakorlatban alkalmazva mentesíti az embert a teher alól. Így válhat a Teremtő jóvoltából igazi Teremtői minőséggé, Istenemberré a teremtett világban. NIncs ebben semmi fantasztikum, csak logikus, jól körbehatárolt eszemrendszeren belüli működés.
A mai világ pont az elkülönítés, a megkülönböztetés, kirekesztés avagy az elítélés (ítélkezés) legmesszemenőbb iskolapéldáját mutatja. A szegregáció nem csak az elesettekre, a nemzeti kisebbségre vonatkozik, hanem a kevésbé tehetősekre, a testi vagy értelmi fogyatékosokra is. Ez a fajta külső megnyilvánulási forma ad támpontot arra nézve, hogy az élet mennyire nem egyszerű annak sem aki ebben a minőségben él vagy annak aki ezt látva kívülről próbál segíteni legyen az orvos, önkéntes vagy pusztán hivatalos közszereplő. A segítség formája sokféleképpen érkezhet, de leginkább legbelülről az eredeti Krisztusi tanítás szerint: Segíts magadon és Isten is megsegít! A jótéteményt, állandó külső megváltást, segítő kezet várva az ember elkényelmesedik. Pedig a lélekből kinyilatkoztatott akarat, ami a tudatban képek megjelenésével egyetemlegesen határozott cselekvések elvégzésére predesztinálja a kiáramoltatót magát. Ez lenne a tudatos teremtés folyamata. He ebből kivesszük a hajlandóságot, a szándékot, az önállóság az önálló akarat általi kifejezőerő alá süllyed, besavanyodik, elkényelmesedik. Az Isteni segítség pontosan az a tudati szikra, gondolat, ami beindíthat kis léptékű változást, ami az egyén életében természetesen nem jelent azonalli megváltást. De miért is várna egy külső megváltóra? Miért más az aki segíthet önmagunkon kívül? Segíts magadon Krisztusi tanításnak pontosan ez lenne a helyiértéken való értelmezése.
Az embert állati mivoltából a gondolkodása mentén kialakuló tetteinek következménye, azaz az értékteremtő ereje képes kiemelni. Ha erre nem képes a körülményei miatt sajnos lealacsonyodhat az állati létforma szintjére. Az Istenemberi mivolt pedig a legmagasabb szintű tudatossági formaként megnyilvánuló életet jelenti. Ebben akadályozhatja maga a környezet, társadalom vagy a hatalom is, amikor embertelen, emberhez méltatlan bánásmódban, ítélkezésben, kirekesztésben, elkülönítésben részesíti az egyedeit. Erre számtalan példát láthattunk a világtörténelemben: zsidóság üldöztetése, kisebbség elnyomása, vagy éppen a legfrisebb covid fasizmus. Ennek az ellenkezőjét kellene jó esetben megélnie az embernek az emberi méltóságot, tiszteletet ami fajtól, nemtől, bőrszíntől, vallási vagy politikai nézettől, szexuális orientáltságtól illetve vagyoni helyzettől, iskolázottságtól függetlenül megilleti az embert. Az emberi méltóság körébe tartozik az is hogy, emberszámba vesszük a másikat, nem tekintjük alávalónak, semmisnek azt az elvitatlhatatlan jogát, hogy emberi létformában született le a földre és abban a minőségben szeretné a sorsát beteljesíteni.
Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)
2023.04.10.
Forrás: Thot - Önzés, Aekchnaten fáraó - Az önző ember, Meritaton - Mi az önző ember jellemrajza? Belaver - Önzés vagy önérzetesség, Voltaire - Elnyomás, kizsákmányolás, Rousseau - Istenemberi mivolt.
Kép forrása:
https://www.freepik.com/
Kapcsolódó bejegyzés:
https://hu.pinterest.com/pin/
https://hu.pinterest.com/pin/
Ajánlás: Ha az életed tele van szigorúsággal, szomorúsággal és fájdalommal tekints magadba kívülről. Milyennek lát a világ? Valóban szomorúság és fájdalom látszik az arcodon? A világ téged olyannak akar látni amilyennek te értékeled magad. (Meritaton - Önértékelési leckék)
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.
