Függetlenség
A független szó hallatán legelőször az egyedülálló emberre gondulunk. A második asszociáció még mindig az emberre utal nálam: független a rendszertől. És csak harmadikként gondolok a politikai értelemben vett függetlenségre. Azt, hogy mi határozza meg a gondolatok áramlását normál esetben (tudati leuralás nélkül) kívülről szabályozni nem lehet. Viszont a világról alkotott képek, nézetek, ideológiák keverednek a filozófiával és a politikai kultúrával egy és ugyanazon szó hallatán. Szabad-e, érdemes-e egymástól elkülöníteni ezeket a fogalmakat vagy látókörünk tágítása érdekében inkább érdemes összefüggésekben gondolkodni. Ki-ki döntse el ezt saját maga.
A függetlenség szó ellentétpárja a függőség. Az ember eredendően önálló, független, szabad akarattal született lény. A szabad, önálló gondolkodása révén a tudatnak köszönheti a fejlődését. Ez a fejlődés töretlen, gondolhatnánk hiszen a gondolat, mint Teremtő erővel bíró akarat megnyilvánulási eszköz hozza létre a változást, ami az emberi evolúcióban nyilvánul meg. Az akarat, mint általános érvényesítési eszköz képes a tettek révén olyan körülményeket teremteni, ami egyik embert alárendeli a másiknak, azaz függőségbe taszítja. A megítélés is a függelem körébe tartozik. Ugyanis elképzelhető hogy nemi, faji, identitásbeli illetve szexuális orientáltság vagy végzettség okán függök egyes ember megítélésétől, mert az általa helyénvaló eszmerendszer szerint kevesebbet érek, mert nincs például diplomám. Ezt vagy azt nem tanultam hivatalosan. Nem vizsgáztam belőle. Ki, mikor szab határt a tudással való felvértezésnek az államon kívül? Látjuk mi lett az eredménye: a diplomás lenézi a nem diplomást, az értelmiségi a munkást és még sorolhatnánk az életből vett példákat. (Tisztelet a kivételnek) A tudás fogalmát Friedrich Nietzsche fogalmazta meg a legtökéletesebben: "Tanulj, hogy tudj. A tudás azonban nem elegendő a tanulás mikéntjével, ha a látásmódod egysíkú, beszűkült." A tudat olyan tág határok között mozog, ami leképezi a korok és korszellemek közötti átjárhatóságot. Az államot irányító rendszerek mind egytől egyig pont a tudás, a legnagyobb értéket képviselő rendszer leuralásával tudták a függelmi rendszereiket kiépíteni. Mára a modern korban ez a függőség olyan mértéket öltött, hogy a ma embere az alapvetően univerzálisan járó jogát sem képes érvényesíteni: tiszta, szennyezetlen ivóvíz, föld és levegő valamint hamisítatlan, igaz tudáshoz való jog. A világot irányító globalista elit ugyanis több évezrede játszadozik az emberiséggel, hogy a függőséget fenntarthassa. Ez gyakorlatilag a leuralás, a modern kori demokráciának csúfolt rendszer és azon keresztüli tudományos, gazdasági, politikai megvezetés záloga. Aki ezt nem látja és képtelen a saját szűklátókörű, egomán viselkedésén felülkerekedni, egy kérdésre csak a saját idealisztikus világképére adott válaszokat, reakciókat hajlandó elfogadni, az benne ragad az áldemokrácia útvesztőjében. És közben elfelejti, hogy a patriarchátusi rendszerek nem csupán a férfi irányítói szereptől voltak elhíresültek, hanem az elnyomás módjától is. "Ágyazz meg a tudattalanságnak, adj dezinformációt a népnek és arasd le a babérokat!"- írja Goethe Faustjában. Lehet, hogy az ókori görög filozófusok rendszerét ma már elavultnak tekintjük, de a világról alkotott nézeteik, szemléletmódjuk elévülhetetlen. Goethe anno a patriarchális berendezkedésű államirányítási rendszer bírálatával egyértelműen rámutat a mai napig fennálló tudás és tudat manipulációjára. Mi változott azóta? Csak az állami berendezkedés neve, felépítése, az erkölcsi fertő amibe a politikusaink süllyedtek, illetve a korrupció fokának mértéke. (Tisztelet az igen kevés kivételnek) Minden okos ember mögöt áll egy még okosabb, aki lehet kevésbé tanult, de ha megtanulta az élet iskoláját a játszmákkal ügyesen és bölcsen bánva túljárhat a legokosabb ember eszén is. Ehhez nem szükségeltetik érettségi bizonyítvány vagy diploma. Az univerzum végtelen igazságossága révén teret ad az önfejlesztéssel azok számára is, akiknek nem adatott meg az egyetemi padsorba beülni. Az örök, végtelen tudáshalmazból való lehívással pedig igaz, hamisítatlan tanokhoz juthat hozzá ingyen és bérmentve vizsgadíjak nélkül. (AKASHA krónika) Az igazi vizsgát pedig az élet iskolája adja meg számára, hogy képes-e a szorgalmával, kitartásával, becsületességével helytállni az életben.
A függőség szó további kifejtése illetve szemantikai értelemben vett használata rámutat további összefüggésekre. Nézzük először a matematikát. A függvény szó, szótöve a függből alakult ki. Valamin függ, lóg, és annak folyományaként kialakult bizonyos irányban leírható vonallal ábrázolt mozgástartomány. A fizika ennek a folyamatnak már megemlíti az amplitúdóját is, azaz a legmagasabb kitérési szögét. A kémia a függőségben az anyag halmazállapotától teszi függővé azok keveredését. Az irodalomban és művészetekben számos példát láthatunk a függőség megjelenítésére térben és síkban egyaránt. Lásd táncban a párostáncnál a partnerek egymástól való függősége vagy éppen függetlensége mint ellentétpár. Az irodalom e szavak mondatokba való szerkesztése révén különböztet meg függő beszédet, amit anno a magyar nyelv is használt. A filozófiai irányzatok a függőséget, mint állapotleírást jelenítették meg. Az állapot leírására pedig az irodalmon (költészet, vers) valamint a politikán keresztül rávetül az életünkre. Hiszen a jobbágy nem függött a történelem során a földesúrtól? Akkor miért ne beszélhetnénk arról, hogy az eszmék, ideológiák egymásba folyva, tágabb értelemben véve összességében átlátva is értelmezhetőek. A mai globalista világuralmi törekvés pontosan ezt használja, alkalmazza a totális elnyomás érdekében. Ráadásul a dualitásra épülő világ elhitette velünk, hogy létezik független politikus. Mert aki nem balos, az csakis jobbos lehet. Ha a jobb nem darálja be a felettes érdeknek, a bal majd megteszi a maga dolgát. A függetlenség állapota pedig holmi múlandó naiv ábránd, hiszen a függelem ketrecharcában neki úgysem jut szerep. A szerepeket már jóval előre leosztották. Lehet nyugodtan résztvenni az ikszelgetős játékban négy évente, érteleme semmi. Látszat tevékenységnek nagyon jó, csak közben adunk a szarnak egy pofont, trágya lesz belőle és ismét epedezhetünk a ganajtúró bogár által összetákolt moslék után. Ezt kapja a ma embere, ha képtelen felébredni a mélyalvásból és szűklátókörűen néz a világra. Lekezel, elutasít minden mást, ami a saját világnézetével nem azonos. Játszadozik, felül a múlandó felülről vezérelt politikai hóbortnak, besimul a rendszerbe így vagy úgy haszonélvezőjévé válik addig, amíg a rendszernek szüksége van rá. Uszíthat. lázíthat, viszályt kelthet a háttérben névtelenül. Majd a tömegsíron lesz egy táblája: egy a megvezetettek közül.
Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)
2023.03.16.
Forrás: Friedrich Nietzche - A tanulás tana, Goethe - Faust monológ, Karl von Stedtmajer - A kőkorszak vagy inkább a feudalizmus, Totemész - Politika és filozófia összefüggései, Airsztotelész - A politika és filozófia egybecseng, Platón - Ki a jó politikus, Belaver - Megvezetett társadalom, Aripidész - Ki az ürgelyukból politikus, Hérakleitosz - Istentelenséggel vádolt politikusok, Szókratész - Tedd helyre a politikát és a filozófiát, Agemegnon - Ki az üdvözült a filozófus vagy a politikus? Thot - Anarchia, Aekchnaten fáraó - Uradalmi rendszerek, Meritaton - Engedelmeskedni az akaratnak, de miért? Voltaire - Államirárnyítási rendszerek, Rousseau - Fúj, te undorító feudalizmus! Carl Jung - A modern alkalmazott pszichológia tudati lehívások.
Kép forrása:
https://www.freepik.com/
Ajánlás: A politológia, filozófia és pszichológia egymástól elválaszthatatlan elegy. Amint belenézel az egyikbe magával rántja a másikat. (Carl Jung - A pszichológia tudományok doktora)
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem egedélyezett.
