Madarak, fák napja
Az ősi magyar szokás szerint a február 14 az erdészek, a favágók napja. A tavasz beköszöntét megelőzően (március 21), ami egyben az év kezdete is, a favágók ezen a napon nem vágtak fát. Ezzel ünnepelték a kikeletet, várták a tavaszt és az énekes madarak énekét megidéző dalokkal, tánccal ünnepeltek.
A mai magyar hagyomány ezt módosultan Antal Bálint napjához köti. Bálint volt ugyanis az, aki szemérmesen viselkedve illegette magát, a tó tükrében próbálta felfedezni a fejedelmi, hercegi minőségét. Extrovertált, magamutogató viselkedését az akkori középkori rend nem igazán tudta befogadni. Gúnyolták és csúfolták, hogy hiába tartja saját magát gyönyörűnek, ha a lelke annyira áhítozik a nagyfokú szépség ideája iránt nem fog magának párt találni és egyedül marad. Bálint, aki egyébként kolostorban élt, életének utolsó pár évében oda vonult vissza és ott lelt nyugalomra elvontulságában valóban nem találta meg élete szerelmét. Lehet túlságosan magasra tette a mércét és megfeledkezett a két lábbal való földön járásról. Később az ő nevéhez kötötték a Bálint napi táncos estét, amikor az eladósorban lévő lányok kiszemelhették a jövendőbelijüket.
Az angolszász kultúrkörből származó Valentin napi ajándékozás már a modern kori pénzköltést hordozza magában, amit a magyar szokásba is igyekeztek meghonosítani. A Valentinus Argus azaz Valentin napi tánc, nyitó bál az angol kultúrkörben elterjedt táncra felkérést meghonosító hagyomány volt. A többségében női táncpartnerek versengtek a férfi partnerekért. Valentinus Argus volt az, aki csalódást okozva a hölgyeknek egyszerre több lánynak is eligérkezett. Így a hoppon maradt lányok kiabáltak: de hiszen ő az én Valentinom! Ebből a mítoszból módosult át a szerelmet ígérő és kecsegtető mondás: leszel a Valentinom erre az egy estére, azaz Valentin napi bálra, táncos estére?
A pénz és ajándék dömping csak az időleges, múlandó szeretet közvetítésére hívja fel a figyelmet. A hagyományok eredete elsikkad, a múlt ködös fátyolos világba veszik. A szeretet értékelése teljesen átlényegül. Nem azt tartjuk fontosnak, hogy milyen módon, formában őrizzük meg a pislákoló lángot két lélek között, hanem a külsőségekre adunk többségében. Ez a magamutogató hivalkodás többnyire belülről bomló, romlott kapcsolatokat takar, aminek sok értelme nincs. Bár a piros szivecskés virágos ajándék segíthet átmenetileg ugyan, de a lélek pontosan tudja mi az ami számára igazi érték. Még ha nem is vetül ki az arcokra, de belül sírva könyörög az igazi szeretetért.
Feljegyezte: P.Anita (TAÉ)
2023.02.14.
Forrás: Voltaire - Bálozzunk, Rousseau - Kinek, ki, mit ígért? Belaver - Népi hagyományok, Aristotemész - Lélek harangok tudati lehívások
Ajánlás: Őrizd meg szíved báját, lendületességét és szeretetét. Add át azt a utókornak még akkor is, ha azt érzed az erőd fogytán és nincs melletted az a társ, akit igazán kívánnál. (Airsztotemész - ókori görög filozófus i.e. 5800-ból)
Kép forrása:
https://www.freepik.com/
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.
