Az élet gyakran rak ránk elviselhetetlennek tűnő terheket. Teher alatt nő a pálma - tartja a mondás. Valóban. Kérdés mikor, mennyi terhet képes még a lélek magával cipelni, hogy ne roskadjon össze végleg a nemzeti teher súlya alatt? 

Spirituális oldalról megközelítve igen gyorsan kaphatunk választ arra, ki mikor, milyen célzattal dönti el, hogy az "égiektől" kapott áldomás, azaz a képesség mikor érkezik meg hozzánk? Ki nyomogatja ezeket a virtuális kapcsolókat? Ki felel azért, hogy ne pusztuljon bele az ember az őt ért keserűségbe, nyomorba, fájdalomba, szenvedésbe? Talán valóban egy "szakállas bácsi" irányítja minden egyes ember életét és egyszemélyben felel mindenért? Hiszen ő csak jót akar. Miért is tenne bárkivel is rosszat? 

A tudomány, a fizika és a matematika segítségével választ tud adni ezekre a kérdésekre. A szívtérben gyűlik össze a fájdalom, szenvedés (negatív kiáramoltatás, negatív ion) és öröm, boldogság (pozitív kiáramoltatás, pozitív ion) összessége. Minden egyes ember teherbíró képessége: fizikai, mentális és lelki eltér. Nincs két azonos. Akkor mégis hogyan lehet ezt szabályozni? A rendszer tökéletességére utal, hogy a negatív ionok egésze alkot egy amplitúdót, ami matematikai görbével ábrázolva többféle is lehetséges. (sinus, cosinus illetve tangens) A pozitív ionok egésze adja a negatív ionok kiáramoltatásának eltérítési szögét. Tehát, ha ér egy negatív hatás, akkor annak ellensúlyozó ereje fizikai erőkifejtés hatására felszabaduló boldogsághormon (endorfin, dopamin) pont ezt hivatott kiváltani. Például megmenekülsz egy támadás elől vagy lelki síkon megtántanak, becsapnak, átvernek és ez a fájdalom feldolgozásának hatására a sírás, mint alapvető megkönnyebbülési lehetőség semlegesíti a túlzott mértékben felszabaduló negatív ionokat. Tehát ebből következtetve, a beleféforduló, elszigetelődő, depresszív belső érzelmi kinyilatkoztatást elnyomó ember nehezebben képes az őt ért támadásokat (lelki, fizikai, szellemi) ellensúlyozni, ezáltal a lehetséges felszabaduló pozitív ionok száma az ő szervezetében (szívtérben, lélekben) kevesebb. Ugyanúgy a fizikai teljesítőképesség alsó határán lévő ember az őt ért élettani negatív hatásokat nehezebben tudja kiváltani, semlegesíteni. Egyértelműen a teherbíró képességük alacsonyabb, így őket a társadalom is másképpen kezeli. Normál esetben több segítségre szorulnak (lelki támogatás, törődés). Csakúgy, mint a szellemi világtól megérkező képesség, ami sokszor a megtapasztalások révén kristályosodik ki, csiszolódik ki, mint a gyémánt. Lehetséges negatív, kellemetlen, fájdalmas megélések sorozatával jár. Az az ember aki labilisabb és fizikai testét nem tudja valami oknál fogva úgy karban tartani, kezelni és használni kevésbé terhelhető. A túlzott mértékű teher alatt összeomolna. Erre van a szervezetünkben ez a fantasztikus előre beépített szabályozó rendszer. Ez az Isteni tervezőegység mi magunk vagunk, egységben az eggyel, a mindenkoron létezővel. Ennek felismerése adahat bővebb választ arra, a kinek, mikor "adnak" képességet? Tehát pontosabban megfogalmazva: ki mikor érkezik el arra a fejlődési szintre, hogy a lépcsőfokokon felfelé kapaszkodva aktiválja magában ezt a belső kapcsolót. A belső nyomógomb pedig a hit. Egyszerűen, profánul leírva: Higgy magadban! Nem másban, nem külső megmondókban, bálványokban, hanem önmagadban. A te belső hited által létrehozott hitrendszered fogja létrehozni a te egyénileg megélt valóságodat. Ehhez nincs szükség sem vallásra, sem egyházra, sem államra. Csupán a puszta létre, a gondolkodásra és megértésre, elfogadásra. Amint magadban összerakod a téziseket és ez megértéssel, elfogadással párosul megérkezik a belső aktiváló kód a saját hited rendszere. Te hiszel abban amit látsz (belső látás) és elfogadod azt abszolút létezőként. Ez egy sor olyan folyamatot indít el benned, ami olyan cselekvéseke ösztönöz, hogy elérkezz a megtapasztalások legefelsőbb csúcsára. De mindig olyan tempóban és ütemben, ahogy a te lelked diktálja. Senki más, külső hatalom, szerv vagy ember nem befolyásolhatja ezt. Lehet sürgetni vagy némileg koordiálni, mindaddig amíg amíg a lényeglátás elmarad. De csakis addig a pontig és nem tovább. Hiába is akarnánk valakinek megmondani hogy fogadja el ezt vagy azt, ne terhelje túl fizikailag önmagát ha az ő belső hitvilága ezt diktálja. Erőszakkal csak a vallások, az egyház az állammal karöltve akarják megváltoztatni kifordítani a világot önmagából. Látjuk mi lett a hajdani reformációból: világégés, békétlenség, szeretetlenség, gyűlölködés és elfogadás hiánya. Hiába a béke és szeretet hirdetése, ha valós érdemi eszközzel nem járulnak hozzá. 

Felmerül egy további kérdés akkor mégis hol a hiba ha öngyilkosság következik be. Az öngyilkosság kérdése sok összetevős. Szinte teljes mértékben karmikus feloldás eredménye. A lélek olyan megtapasztalást vállalt amit csak ezen cselekmény során tud átérezni.

A jelenkori életesemények nehéz, küzdelmes sorsok sokször hozhatnak olyan helyzetbe amikor azt érezzük már nem bírjuk tovább. Nem megy, elbuik a magyar, mert állandóan csak gáncsolják. Nem hagyják érvényesülni és kiemelten, szándékosan elviselhetetlen terhet raknak rá. Ez a poliktika sajátossága is egyben, a nemzeti teherbíró képesség meghatározása. A megalkuvó, lealacsonyodó néppel bármit meg lehet tenni mert eltűri. Elviselni azt hogy saját hazájában kiszolgáltatott és szabadság vesztett. A teherbírásnak viszont van egy olyan foka, ami már egyértelműen a másik oldalra játszik. Az elviselhetetlenül magas terhet megspékelik egy kis lázító, uszító felhangokkal, tudati klissékkel, aminek egyértelműen kinyilvánított haszna a gyűlölködésen, a tüntikélésen, a kollektív tér megfeszülésén (negatív erő összpontosítás, kiáramoltatás) nincs. A hatalom még jobban befeszül és az ellenálló tömeg pedig harcol. Ez pedig felülről generált polgárháborúhoz vezet, ami egyértelműen csak és kizárólag a felettes érdeket szolgálja. A magyar ember sokkal bölcsebb ennél. Nem enged a belülről gerjesztett nyomásnak. Békében akar élni, a lehető legbékésebb utakat keresi a megoldásokra, függetlenül attól hogy a renszer nem váltás reformjai sorra mind elbuktak és már elfogyott a remény. A lélekben pedig ott él a hit, a békésebb, boldog jövőre ami mindenképpen elérkezik idővel. Kitartás mag népe! 

Feljegyzte: P. Anita (TAÉ)

2023.01.15.

Forrás: 

Aekchanten fáraó - Forradalom, Thot - Lázongás, Voltaire - A hőbörgés haszna, Szókratesz - Az elégedetlen ember hozadéka, Aküpülosz - Gyűlölet beszéd, Arisztotelész - A demokrácia halála.

Kép forrása:

https://www.freepik.com/free-vector/bended-man-carrying-big-heavy-mobile-phone_1311230.htm#page=2&query=heavy%20weight&position=41&from_view=search&track=sph">Image by iconicbestiary</a> on Freepik

és

https://www.freepik.com/free-vector/hungary-representative-elements-collection_1155263.htm#&position=3&from_view=collections">Image by aranjuezmedina</a> on Freepik

Ajánlás: Hit, erő, bátorság és kitartás az ember legnagyobb szövetségesei minden bajban. (Aekchnaten fáraó - i.e. 35 ezer évvel ezelőttből) 

A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.