A megbocsátás lélektana
Az ember követ el hibákat akaratán kívül és tudatosan is. A tökéletességre való törekvés ideájával, de nem Istenként születünk le a földre. A hibák, elbotlások, bűnök nem eredendően a lélek fogantatásától kezdve lakoznak bennünk. Mi magunk követjük el azokat az életünk során. Kérdés a környezet, a társadalom, a család mennyire képes ezt tolerálni illetve megbocsátani. Erről szól a megbocsátás lélektana.
Haraggal, dühvel a szívben élni keserves, állandó negatív energia összpontosul és kivetül a mindennapjainkra. Azzal kelünk és azzal fekszünk. Még ha nem is gondolunk rá állandóan, ott van a tudatban és mélyen kifejti negatív hatását. Romböl, öl, pusztít. Nem ad teret a befogadásnak, a megértésnek az elfogadásnak. Persze vannak olyan bűnök, amit nem lehet csak úgy egyszerűen megbocsátani, mint például házasságtörés, gyilkosság, nemi erőszak. Ezeket a tetteket a karma kötelékekben azért követik el az emberek, hogy a duális világban a lélek útján megtapasztlják a másik nézőpontot is. Tehát egy erőszaktevő előző életében áldozat volt. A másik oldalról szemlélve a világot teljesen más képet mutat. A karma kötelékéből való menekülés akkor lesz elérhető ha a tudat azonosul a miértekkel és a hogyanokkal. Tehát a jó irányba való elmozdulás innen fakad. Valjuk be őszintén erre a mai viszonylag alacsony tudatszintű, eltompított világban nem sok esély van. Tehát a bűnök vándorolnak egyik reinkarnációról a másikra. Halmozati büntetésként az univerzum egyre erősebb karmát, illetve pofonokat ad az élettől. De az ember ha nem képes a nézőpontját életfelfogását, életszemléletét kitágítani, akkor a világa egysíkú, szűk látókörű marad. Megreked egy bizonyos szegmensben és innen nehéz a kiút.
A nézőpontok más okból sem hiábavalóak. Hiszen maga a tudat teremti a valóságot. Amit te a saját valóságodnak hiszel, az lesz a te egyéni valóságod. Mindaddig, amíg nem nézel a függöny mögé, nem vizsgálod meg több szempontból csak egy oldalról felállított valóság elemet látsz. Ez lehet bármekkora blődség, ha az elméd képes elfogadni azt akkor az lesz a te valóságod. Így a társadalomban tulajdonképpen a valóságról alkotott képek ütköznek különböző nézőpontok tekintetében, amelyek egymás között konfrontálódnak Ki hevesen, ki szelíden adja elő a vlágról alkotott valóságát, valaki pedig nem meri ezt a világ elé tárni, mert fél a megítéléstől. Előző életében súlyosan ítélkeztek felette, megbélyegezték, kirekesztették, hogy ezt a fajta viselkedésmintát követi. Ennek feloldása bármilyen oldalra is tolódik el: heves megnyilvánulás vagy visszafogottság, háttérbe szorulás mindenképpen a múlt megismerése adhat megoldást. Az hogy most éppen melyik reinkarnációmat élem a leginkább releváns, de bármelyik másik a bejátszhat tanulófolyamatokat. Olyan megtapasztalásokat, ami szükséges a tökéletesség eléréséhez.
A legtöbb ember ha fájdalom éri elzárkózik, visszahúzódik, de nem tesz lépéseket a fájdalom forrásának felkutatására. A forrást pedig legtöbbször nem a most megélt szituáció hanem a múltban lejátszott eredő megkeresése jelenti. Ha tudom a miérteket képes vagyok elfogadni az elmén keresztül. Ezáltal pedig megkapom elsősorban önmagam általi feloldozást, a bűnbocsánatot, azt a felemelést amit a lélek ér el önmaga számára. Nem pedig egy külső közvetítő által (egyház). A megbocsátás lélektana pont ebben rejlik. A helyes Krisztusi tanítás is ebben a kontextusben értelmezhető. Bocsáss meg magadnak, miként az ellened vétkezőknek is. Ez a narratívája a lelki üdvözülésnek. Tudom hogy a múltból jövő megtapasztalás leképez ok-okozati összefüggéseket, történéseket. Ezeket a megtapasztalásokat tényként kezelem és elfogadom a hibát, ezáltal megbocsátok magamnak a vétkezésért. Ugyanígy az ellened vétkezők is eképpen tudnak feloldozást nyerni, azaz megbocsátásban részesülni. Hiszen ők is egy unverzális elv, a karma törvényei szeirnt élik az életüket. Ez a fajta kitágított szemléletmód adhat megnyugvást legbelül a lélek oldalán, amit semmilyen külső szervezet (egyház, állam) kivülről nem tud végérvényesen megoldani. Törvényekkel rendeletekkel, életmódbeli előírásokkal, elvárásokkal befolyásolhatja azt, de messze alul marad az unverzum által felállított tökéletesség, igazságosság elvén. Mormolhatjuk életünk végéig a Miatyánkot, de a megbocsátás általi kölcsönös lelki feloldozást csak a lélek mélyebb rétegeibe való betekintés által érhetjük el.
Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)
2023.01.08.
Forrás: Thot - Igazságosság, Belaver - Hit és pszichológia, Voltaire - Hitrendszerek, Aekchnaten fáraó - Hol van a hit határa? című gondolati csatornázott üzenet.
Kép forrása:
https://www.freepik.com/
Ajánlás: A megbocsátás a vak hit és a bizalom utáni legnagyobb próbatétele a léleknek. (Belaver)
A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.
