A duális világ alapvető kettősségre épül: fent és lent állapota, bal és jobb, jó és rossz, valós - hamis, felemelés, felmagasztalás, megdicsőülés vagy az ellentét párjaik letaszítás, sárba tiprás, nyomorba döntés. A semlegesség állapota egy olyan idea, amely a tévútnak ássa meg a gyökerét, hiszen a múltban és jelenben is csak álsemlegesen létezett nemzet, ami csak azt hírdette magáról. A valóságban messze állt a semlegességtől. Így a függetlenség kérdése is elég érdekes, mert ha egyik oldal pártjára sem helyezkedik akkor mint kivülállóra tekinthetnek rá, akinek sehol sincs helye, ergo nem is odavaló.

A nemzeti kettősmérce pont ezt a dualitásból fakadó univerzális létállapotot használja ki. Amit szabad a vazallusnak, a hűbérúrnak, azt a jobbágynak nem. Amit a nemzeti jobb állítólagosan jól csinál azt a nemzeti bal már biztosan elrontja. Hiszen eddig is elrontotta, akkor a jövőben miért is ne rontaná el. Bedobozoljuk előre a jövőt, mintha a másik oldalnak nem lenne esélye ugyanúgy elrontani bármit is. A nemzeti kettősmérce pontosan ezt a tézist fedi le. A szó eredete ketté választva, kettősen gondolkozok, két irányvonalra osztom szét.  A szétválasztás eredménye pedig az egymásra mutogatás. Nekem szabad, neked már nem. Én jól csinálom, te biztosan nem. Én igazoltan hiteles vagyok te nem lehetsz az. Én nem hibázok, te pedig csakis azt teszed. Ez a fajta mércézés azt a dialektikát hordozza magában, hogy elvesztjük a lényeget, a lényeglátás elmarad. A felszínt tapogatjuk és nem látjuk meg a mélységben rejlő valóságot. Pedig a valóság felismerése a lényeg, olyan fajta világlátás, ami minden felismerésnél többet ér. Nem mellébeszél, nem korlátoz, nem körvonalaz, hanem egyértelműen, határozottan kijelent. Számot vet, számon kér elsősorban önmagán és nem másokon, a másik oldalra mutogat. Ő mit hibázott, mit rontott el a múltban vagy akár a jelenben, hogyan akadályoz és mutogat ránk, mint a duális világ alapvetően létező másik pólusa. Hiszen ez a dolga, hogy rámutasson, felismertesse a haladási irány esetleges hibáit, buktatóit. Felmutassa a lehetőségeket a továbbvitelre.

Kérdés: a nagyon nemzeti és nagyon keresztény irányvonal csak a felszínt kapargatja nemzeti kettősmércével vagy valóban képes alámerülni a saját lelkiismeretébe és betekintést nyerni a saját lelkének templomába. A válasz pedig adott. Várjuk nagyon ezt a nemzeti pillanatot és reméljük, hogy nem csak kizárólag a nemzet hűlt helyét találjuk benne önmagunkat is beleértve. Mert ugyebár a nemzet egésze nem bal vagy jobb, hanem mindenki együtt, együttesen, együttvéve alkotja a tömeget. Akár kisebbségben, akár többségben de a nemzet tagja és várja az életének, sorsának jobbra, ami nem feltétlenül oldalhoz kötött irányvonal mentén való fordulását jelenti. 

Feljgyezte: P. Anita (TAÉ)

2022.12.27.

Forrás: Voltaire - Ki hogyan viszonyul dolgokhoz? Ki kicsoda? Thot - Hogyan gondolkozzunk? Belaver - Hit, tudomány és politika. Szókratész - Politizáljunk,  Arisztotelész - Politikai téveszmék. Rousseau - Hogyan volt a múltban? Aekchnaten fáraó - Gondolkozás és irányítás, Ramszesz fáraó - Hogyan csináld jól gondolati csatornázott üzenet. 

Kép forrásai:

https://www.freepik.com/free-photo/old-metal-balance-weigh_968945.htm#query=Scale&position=0&from_view=search&track=sph">Image by kues1</a> on Freepik és

https://www.freepik.com/free-vector/hungary-representative-elements-collection_1155263.htm#&position=2&from_view=collections">Image by aranjuezmedina</a> on Freepik

Ajánlás: Az élet tele van a tudás és bölcsesség lehetőségével. Kérdés az, hogy meddig jutsz el a sorsutadon, hogy felfedezhesd azt önmagadban. (Aekchnaten fáraó - i.e. 35 ezer évvel ezelőttből) 

A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.