A karácsony margójára

A karácsonyi szimbólum nem véletlenül üzleti fogásként lett a köztudatba emelve. Ami még szánalmasabb a történetben, hogy ennek a megalomániás pénzőrületnek a fenyőfák is áldozatul esnek. Tömegével írtják, vágják ki. Nem számít mekkora kárt okoznak ezzel a környezetben. A lényeg a pénz és annak áramoltatása. Miközben az univerzum tálcán kínálja és irányt mutat a fenyő termésével, jelzi nekünk embereknek az utat, azt az irányt ami az égi és földi energiákat összekötő elemen keresztül a tobozmirígyre hat.

A fenyő termése toboz, akárcsak az emberben lévő tobozmirígy pontosan olyan formájú. A szándékos, tudatos táplálékon, vízen, levegőn, földön és egyéb vegyipari termékeken át történő tudat tompítás lehetetlenné teszi a tudatosodás folyamatát. Van akinél elindul ugyan, de a mérhetetlen mennyiségű hamis informáciözön, ami elárasztja az elmét gyakorlatilag megnehezíti számára a tájékozódást, a valóság meglátása messze elkerüli. A fenyő termése, a toboz nem fogyasztható, de számos natúr, természetközeli dekorációban felhasználható egész évben, nem csak karácsonykor. A fenyő alsó ágait levágva még jót is teszünk a fának, hiszen megújulhat. Vödörbe ültetve 6-7 nagyobb ágból ugyanolyan takaros fát varázsolhatunk, mintha gyökeres fa lett volna. A fenyőrügyet mézbe áztatva a legjobb köhögéscsillapító, hurutoldó természetes szert kaphatnunk (kivéve az ezüst fenyőt) Vannak népek, akiknél a fenyőméz a legtermészetesebb erőforrás télen. Minden ásványi anyag, vitamin megtalálható benne. A természet folyamatosan ad. Az ember pedig állandóan elvesz. Nem gondol csak magára miközben egója által vezérelt önzőségében pedig megásta saját sírját. A műanyag áradat olyan mértéket öltött, hogy hegyeket lehetne építeni belőle. És elfelejtjük a legegyszerűbb, legősibb praktikákat, amik józan paraszti ésszel kivitelezhetőek. Természetesen szépek és a lényeg az együtt alkotás öröme, nem az hogy kinek mekkora és mennyire csicsás lett a fája. A kartonból, gallyakból, szalagból, fonálból, zsinórból, szárított gyümölcsből, termésekből készített díszek ugyanúgy szemet gyönyörködtetnek, miközben a lélek is kivirul, hiszen alkotott. Hozzátett valamit a saját alkotókészségén, erőforrásán keresztül. A megunt falapokból készült összefűzött térelválasztó lehet natúr fánk girlandja vagy a dekoráció része. A régi üveg vagy műanyag gömbök zsinórozással teljesen újjá varázsolhatóak. 

Az anyagi világ pusztításán túlmenően a szimbolika az, ami messze rombol. Hadat üzen az emberiségnek, hiszen a pusztításra buzdít. Maga az emberiség áll háborúban a természettel, amibe mesterien szőtte bele a felettes érdek a rombolási vágyat. Azt a körforgást, amit az univerzum magától újra felépíthetne, lerombolja és hozzá adott emberi erőforrás nélkül kiirtjuk. Ezt meglátni és nem észrevenni hatalmas hiba. Pontosan ezt érte el a pénzelvűséggel a felettes érdek, a legkisebb a társadalmat alulról felépítő egységgel, a családdal, ahol a közöny, a képmutatás a magamutogatás mellett eltörpül a valódi feltétel nélküli szeretet. A karácsony, mint hagyomány, ami bépült a köztudatba nem szól másról, mint a pénzköltésről, evésről és ivásról. A lényeg pedig elvész, vagy csak töredékben valósul meg. A felettes érdek pontosan tudta, hogy a vallás, a tudomány és a spiritualitás szétválasztásával gyakorlatilag lehetetlenné tette a tájékozódást, pontosan annyira szerteágazó lett, mint az a többségében hamis tudáshalmaz, amit a mi gyermekeink fejébe próbál az oktatási rendszer beletölteni. 

Feljegyezte: P. Anita

2022.12.28.

 

Forrás: Köszönöm Etheriel Kéknek, hogy videójában felhívta a figyelmet a karácsony, a fenyőtoboz és a tobozmirígy összefüggéseire. 

Kép forrása: saját szerkesztett fotó.

Kapcsolódó képanyag:

https://hu.pinterest.com/panitavers/diy-%C3%B6tletek/kar%C3%A1csonyi-dekor%C3%A1ci%C3%B3/

Ajánlás: Nincs is annál nagyobb vidámság, amikor a karácsonyt úgy ünnepled, hogy nem próbálod meg a maximális tökéletességet lehozni a földre. Hiszen a jelen állapot is lehet teljesen szép még akkor is, ha banális és vicces, de a tudatod elfogadja annak, amilyen. Vannak pillanatok, amikor úgy elrejtettél egy ajándékot, amire képtelen vagy visszaemlékezni hova tetted vagy a 4. bolt utáni kajtatást feladod és egy apró cetlin jelzed a megajándékozottnak, hogy képzelje oda azt amire amúgy is szüksége lenne, de majd januárban megkapja. Mert nem ér annyit a karácsonyi kapkodás és idegeskedés, hogy elrontsuk az ünnep igazi örömét. 

A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.