A boldogság ideája
A boldogság az ember életében viszonylagos. Függővé tesszük pénztől, értékektől, családtól, gyermektől, barátoktól. Mégis mi az ami a legbensőbb, mindentől független öröm forrását a kiapadhatatlan belső forrást jelenti az életben? A létezés értelme is ez lenne: megtalálni a belső békét, örömforrást, ami nem vásárolható meg, nem átruházható, nem függ semmitől pusztán az ember belső értékétől az alap nivójától. Erre felépítve dolgozza ki azt a saját értékrendjét, amin haladva előre az életútján fedezi fel a saját belső világát, önmagát.
Az önismeret számos csodát rejt, azon túlmenően, hogy tudom a leszületési feladatomat, a saját reinkarnációmat amik hatással vannak a jellememre. Hiszen a jelenleg élt rainkarnáció hordozza a fő vonulatot, azonban a többi reinkarnáció is adhat bőven feladatot. A karma, amit magunkkal hoztunk a földre, nem csupán egyetlen reinkarnációból tevődik össze. Ennek a hatásmechanizmusnak a felismerése és megértése elsőszámú feladat a jövőnk szempontjából. Ki mint vet úgy arat, tartja a mondást, ami valóban fontos mert a múlt árnyait lebontva lehet előrébb jutni a fejlődésben. Lehetnek az életünkben olyan önkorlátozó gondolatsorok, cselekmények amik komoly kihatással jönnek elő a múltból és ennek megfelelően befolyásolják a jövőnket is. Ez a lényege az emberi mivoltnak és ennek alapján képes az értékrendet felállítani önmagának. Az univerzum szempontjából viszonylagos a jó és a rossz mértéke, mert bizonyos együtthatók, összefüggések sorozata kell ahhoz, hogy az események úgy alakuljanak, hogy a kiváltandó beteljesítendő karmát elérjék. Nem egyedül élünk a földön még ha éppen társtalanul is élünk, a világ akkor is előadja számunkra a múltból jövő kapcsolódásokat amik elvezetnek a jelen élethelyzetünk megértéséhez. Amint összerajuk a megfelelő kártyákat a kép összeáll és a tudatban megfejtődnek az ok- okozati szálak a lélek kivirágzik és megkönnyebbül. A karmát leveti, mint a szennyes ruhát, a lélek temploma üdvözül a saját belső valóságában.
Ezt a fajta lelkiséget sokan nem értik, nem értékelik, mert az anyagi világ olyan mértékű tompítást rakott rájuk, hogy csak az számít ami látható, ami jelen van. Ami nincs az rögtön hiányt és szükségszerűleg fájdalmat szül. Az élet ennél sokkal bonyolultabb, komplikáltabb forgatókönyvet ír. Ha képesek vagyunk befelé nézni, láthatjuk a belső békénk mögött rejlő letisztult boldogságot. A kiapadhatatlan öröm forrását. Ez kellene hogy jelentse az igazi fényt, a világosságot. Aki azt hiszi, hogy a megvilágosodás csak a mennyben létezik az nagyot téved. A belső fény, ami kihat a külsőre, megvilágítja az utat a megértéshez. Ami által közelebb kerülünk a valósághoz és megismerjük az univerzum valós mozgatórugóját. Ez lenne a megvilágosodás fogalma, amit bárki elérhet kortól, nemtől, fajtól, bőrszíntől, politikai- és vallási nézettől függetlenül. A megvilágosodott ember bölcs, értékrendje mérvadó, jelleme tiszta, becsülete helyén van. Ez egyálalán nem lehetetlen és kivitelezhetetlen földi küldetés, pusztán szorgalom és kitartás kérdése. A boldogságkeresés pedig útközben egyértelművé válik, mi is tulajdonképpen az igazi boldogság és öröm az ember számára. Honnan ered, honnak vannak a gyökerek és hova csatlakozva tér vissza az örök körforgásba.
Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)
2022.12.26.
Forrás: Thot - Boldog én, Aekchnaten fáraó - Mi a boldogság?, Arisztotelész - Ki a boldog ember? Szókratész - Hogyan legyünk boldogok? Osho - A boldog ember, Patanjali - Ki hogyan lehet boldog? Buddha - Téves elképzelések a boldogságról csatornázott gondolati üzenet.
Kép forrása:
https://www.freepik.com/
Ajánlás: A boldogság kérdése sok összetevős tétel. Megtalálni azt ami felemel, megtart és erővel ruház fel az élet értelme. (Aekchnaten fáraó i.e. 35 ezer évvel ezelőttből)
A bejegyzés saját szellemi tualjdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.
