A római birodalom felállított egy rendszert. Az elnyomás, leuralás rendszerét: Oszd meg és uralkodj  - hírdette Néró, a birodalom legnagyobb császára. Ez a kultúra kiegészült az olimpiával, ami a végletekig kiélezte a versengést az emberek közötti élet és halál tusáját.

Vegyük észre és ébredjünk fel végre a mélyen alvásból, az a kor nem tűnt el, csak átalakult. A római jog, nem csak a jogrendszerünk alapját képezi, hanem a mindennapjaink része. Az olimpia szintere átalakult, a díszleteket kicserélték, de a rendező maradt ugyanaz. Ugyanaz a játék csak más színtéren. A játékosok mi vagyunk: szorgos kis hangyák, ki többé - ki keveésbé, de pici korától beleneveli az iskola a gyermekbe a versenyszellemet. Én jobb vagyok nálad, szebb a ruhám, jobbak a cuccaim, gazdagabbak a szüleim. Az iskolában tovább folytatódik ez a tendencia: versenyek, versenyeztetés. Csak az első a méltatott, a többi nem kiemelkedő, mert csak háttér játékos. Az élet iskolája pedig megadja a végjátékot: nekem van diplomám, én érek valamit, ha neked nincs, akkor te kis senki vagy. Nekem van kilónyi fuxom, drága autóm, menő csajom-pasim. A házam pedig egy két lábon forgó villa. Kérkedünk és hivalkodunk, benne rekedtünk az arénában. Játszunk és küzdünk. Megmuatjuk a közösségi oldalakon, hogy én nyertem mert én voltam a legmenőbb, legrágább helyen nyaralni. Közben elfelejtettünk egy nagyon fontos dolgot. Mindvégig megvezettek bennünket, azt hisszük ez a NAGYBETŰS ÉLET. Pedig nem. Az élet ott kezdődik, hogy megismerem önmagam. Ki vagyok, melyik reinkarnációmat élem, honnan származom, mi a leszületési feladatom. Ha erre rájövök abban a pillanatban sutba dobom az olimpia összes kelléktárát és nem érdekel tovább a szerepjáték, felhagyok a versengéssel.

A versenyszellem megmarad az igazi sportolóknak. Ha képesek igaz versenyben, igazi eszközökkel kizárólag a becsület alapján küzdeni egymással, akkor legalább ott megvalósul valami, amit úgy hívnak, hogy korrektség. A modern világ mintha elfelejtette volna ezt a szót. A leuralás, megvezetés, totális elnyomás mellett már feledésbe merült és eltűnni látszik örökre. 

Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)

2022.08.23.

Forrás: Thot - Ki kicsoda című műve alapján és Sz.M. szellemi öröksége nyomán csatornázott gondolati üzenet.

Ajánlás: Egy csodálatos elme még ha tévúton van, akkor is képes valamit átadni magából az utókornak. Lehet később eszmél, de rájön, hogy tévedett és emberi módon képes korrigálni hibáját. Sz.M. emlékére. 

Kép forrása: https://www.freepik.com/free-photo/finger-conference-row-competition-training_1073996.htm#query=winner%20cup&position=3&from_view=search">Image by creativeart</a> on Freepik

A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, hivatalos közlése nem engedélyezett.