De sajnálom őt! Mennyi baja van és milyen kegyetlenül elbánt az élet vele! - Sokszor halljuk ezeket a mondatokat. A szánakozás egy meglehetősen alacsony töltetű energia, ami a szellemi vagy fizikai szintű segítségnyújtással még csak köszönőviszonyban sincs.

A szánakozó ember együttérez és talán még könnycseppeket is ejt, de közben elfelejtkezik egy nagyon fontos dologról: a sorsáról mindenki maga tehet. Legalábbis egy szintig az univerzumon keresztül a lélek irányítja a karma és darama útjain át. A lélek születése előtt válal egy vagy több megtapasztalást, tanulófolyamatot, ami hozzásegíti őt a fejlődéshez. E nélkül a fejlődés nem valósulhatna meg. A darma ösvényeibe már bekapcsolódnak olyan megélések is, amik tévútra viszik őt egy időre, ezek a bizonyos útelágazások vagy zsákutcák. Minél később eszmél az ember, annál tovább tart a kiosztott szenvedés. De mint mindennek az életben, ennek is ára van, amit úgy hívnak, hogy életút. Ez a megvalósulási folyamat, ami a fő mozgatórugót, életcélt vezérli bennünk. Ezáltal vagyunk képesek fejlődni. 

A legnemesebb lélektestvér érzi ezt és támogatásával segíti a másik lélek sorsútját. Ezért szükségtelen a szánalom. Mert a szánalommal, csak a padlás telik, a lélek pedig nem töltekezik. Sokkal inkább érdemes elgondolkoznia miért kapott az élettől ennyi pofont, arcul csapást. Miért bánt el vele így a sors? Ha erre rájösssz, akkor tudod miért vagy az utadon, és miért milyen céllal érkeztél ide a harmadik dimenziós tanuló bolygóra, a földre. 

Feljegyezte: P. Anita (TAÉ)

2022.07.15.

Forrás: Thot - Lélek fejlődés

Ajánlás: Lélektestvéreimnek, akiknek igen keserves megtapasztalásban van részük és nem látják a kiutat. 

Kép forrása: https://www.freepik.com/photos/compassion'>Compassion photo created by rawpixel.com - www.freepik.com

A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása vagy hivatalos közlése nem engedélyezett.