Az élet összegyűjti az út porát. Összegyűjti és csokorba rendezi a bánatot. A fájdalom nem magányos vendég, kéz a kézben jár a szomorúsággal. A lélek menekül és közben azt kérdezi magától: meddig kell még tűrnöm a szenvedést? Meddig kell még elviselnem a megaláztatást: A bántalmazás, ami végig kísérte útját attól a perctől kezdve, amikor meglátta a napvilágot és beleivódott annak minden sejtjébe. Együtt élt, lélegzett vele. A gyomra sokszor tiltakozott és jelezte, hogy ezt a sok gyötrelmet már képtelen befogadni. 

Ám a sors még tartogatott számára meglepetéseket. Meglepetést az úton, amit kínokkal viselt. A gyötrelem pedig elhozta azt a végkifejletet, amikor már nem azt súgta neki a lelke: hagyja, hogy ezt a sok borzalmat elfogadja maga körül! Nem tilos hányi attól, ami már elfogadhatatlan a környezetedben. Nem tilos elfordulni attól, ami és aki bánt és gyomorforgató. A szánalmas ferdítéstől és hazugságtól, ami mindent átjár. Az élet kimondatlan igazságai ott élnek benned és mindig is veled lesznek akárhol is vagy. 

Saját gondolatok.

P. Anita

2022.06.09.

Kép forrása: saját fotó. 

A bejegyzés saját szellemi tulajdon. Annak másolása, vagy hivatalos közlése nem egedélyezett.