A hatalom becuppant, beszív és magával ránt. Megkaparintja azt az érzést benned, hogy tartozol valahova, miközben életed egy ugyanolyan leuraló, elnyomó rendszert szolgáló emberként éled.

A hatalomittas ember élvezi, hogy a saját akaratát a hatalom eszközeivel éri el. A hatalom azonban csak egy ideig képes az irányítása alatt tartani az embereket. A cél szentesíti az eszközt. Az eszköz használja az embert. Azok a tárgyak, amik az emberi létezést segítik, könnyítik az életét, visszájára fordulnak és átveszik az irányítást. 

A rendőr, aki az állampolgár védelmét hivatott ellátni a megfigyelés eszközével: a kamejrával a magánszférát sérti ill. veszélyezteti. A távcső, ami a csillagos égbolt kémlelésére szolgálna alapvetően, más életébe akar betekintést nyerni. A telefonba épített fényképező, ami élethelyzetek: öröm, vidámság megörökítését szolgálják az egyén pihenő, rekreációs idejét veszi lencsevégre. Az eszköz másik végén lévő embert az eszköz irányítja és annak révén gondolja azt, hogy a megszerzett intim adatokkal, titkokkal bármit tehet, nyilvánosan megszégyeníthet, akár zsarolhat is. 

A tehetetlenség áldozata reméli, hogy a hatalom nem fordítja szembe vele saját fegyverét, miközben arra gondol, hogy a levegő egyre csak fogy és beszűkült a tér, elfogyott a levegő és kapálódzik a puszta létezésért. Az életet adó levegő, ami aránytalanul szűken van jelen elfogyott, a szánalmas ítélkezők, gondolkodás nélküliek hadserege pedig a hatalom hálójában vergődve élik ki az unalmas, szürke hétköznapjaik felnagyítását. 

Saját gondolatok.

Feljegyezte: P. Anita

2022.05.24.

Kép forrása: https://www.freepik.com/photos/no-war">No war photo created by pvproductions - www.freepik.com