Élek, élem az életem. Telnek a napok egymás után. Az egyik szürkébb, mint a másik. Nem találom a helyem a világban. A tér beszűkült, az emberek elfogytak, a tekintetek üresek, a szavak hamisak. A csend is álnok, a csendben szunnyadó segítségkiállásra adott válasz néma marad. Az igazság nyilvánvaló,…

Fordítva ülve, lovon száguldok vesztembe. Ordítva mondom el lózungjaimat a semmibe. Lódítva hitetem el a világgal a hazugságaimat. Bódítva élem a napjaim zömét. Bebörtönözve tartom lelkemet templomában.  Szívszaggatva veszítem el a társakat. Hitetlenkedve olvasom a feltárt…