Itt vagyok neked, mint a nyári szellő a viharban, még akkor is ha fáj. Itt leszek a sötét zúgban, az elveszett homályban még akkor is ha fáj. Nem vagyok és mégis vagyok a fellegekben, a magasságokban, még akkor is ha fáj. Elmegyek a messziségbe, az időn és téren túli világokba még akkor is ha…

Neked adom a világot, de inkább nem, mert túl mocskos lett egyetlenem. Túl sok benne a hazug, áruló, mert a becsülete is eladó. Nincs benne elég igazság, szeretet, csak gyéren mért valósággal párosított önismeret. Álruhában ténykedő akarnokik, akik nagyurakat játszanak posztjaikon. Neked adnám a…

Annyira fáj, hogy elmentél, és csak emléket hagytál. Annyira fáj, a hazugság, a szavad általi becsapás.  Annyira fáj, a hiúságod, hogy eltorzítod vele a valóságot. Annyira fáj a félelmeid keltette szükségtelen bezártság, mert síri sötétségben megélt tőle a világ. Annyira fáj a hiány, a…

Fordítva ülve, lovon száguldok vesztembe. Ordítva mondom el lózungjaimat a semmibe. Lódítva hitetem el a világgal a hazugságaimat. Bódítva élem a napjaim zömét. Bebörtönözve tartom lelkemet templomában.  Szívszaggatva veszítem el a társakat. Hitetlenkedve olvasom a feltárt…

Az ár nagy, a tét kicsi, a lét mini.   A nappal komor, az éjszaka veszélyes, a törvény sekélyes.   Az emberek társasága kevés, a bizalom nem elégséges, az értelmes beszéd alig van, az élet megoldást  alig ad, a jövőkép homályosan van.   A kuszaság beláthatatlan, a család elveszett, a…

Kérlek dönts okosan, mérlegelj szíved szerint. Nagyon szeretlek és mindennél jobban vagyom Rád.  A döntésed mozgatórugója ne az legyen, hogy nem akarsz fájdalmat okozni a másik felednek.  Hanem az őszinte, tiszta szeretet.   A szív diktál, az ész mérlegel. A szív megbéklyóz, a vér kötelez. A…

Fohász Földanyához Mindent tudó Földünk add meg nekünk azt,  amire a ma emberének szüksége van. Add meg azt, amiért az ember ősidők óta leszületett a földre: növekedést, fejlődést, tanulást,  szeretetet, oltalmat, védelmet,  táplálékot, ruházatot, békét,  szaporodást, sokasodást és…