Iszonyatosan fáj, mardos belül, ott odabenn.
Mintha valami kettétört volna bennem.
Borzasztó kín gyötör és táncot lejt a félelem.
Táncpartnere a fájdalom, ami lehúzott engem.
Itt vagyok lent a szakadékban, a sötétség átjár idebenn.
Mondd, hogyan kell jól szeretni, hogy ne fájjon?
Mondd, mit…
Itt vagyok neked, mint a nyári szellő a viharban, még akkor is ha fáj.
Itt leszek a sötét zúgban, az elveszett homályban még akkor is ha fáj.
Nem vagyok és mégis vagyok a fellegekben, a magasságokban, még akkor is ha fáj.
Elmegyek a messziségbe, az időn és téren túli világokba még akkor is ha…
Neked adom a világot, de inkább nem, mert túl mocskos lett egyetlenem.
Túl sok benne a hazug, áruló, mert a becsülete is eladó.
Nincs benne elég igazság, szeretet, csak gyéren mért valósággal párosított önismeret.
Álruhában ténykedő akarnokik, akik nagyurakat játszanak posztjaikon.
Neked adnám a…
Annyira fáj, hogy elmentél, és csak emléket hagytál.
Annyira fáj, a hazugság, a szavad általi becsapás.
Annyira fáj, a hiúságod, hogy eltorzítod vele a valóságot.
Annyira fáj a félelmeid keltette szükségtelen bezártság,
mert síri sötétségben megélt tőle a világ.
Annyira fáj a hiány, a…
Fordítva ülve, lovon száguldok vesztembe.
Ordítva mondom el lózungjaimat a semmibe.
Lódítva hitetem el a világgal a hazugságaimat.
Bódítva élem a napjaim zömét.
Bebörtönözve tartom lelkemet templomában.
Szívszaggatva veszítem el a társakat.
Hitetlenkedve olvasom a feltárt…